megállít
megállít [g-á] tárgyas ige
1. Megállít vkit, vmit: <személy szóval, jellel, jeladással v. erejének alkalmazásával> odahat, hogy vmely irányban haladó személy, állat, tárgy, kül. jármű megálljon. Rákiáltva megállította a futó gyereket. A zsoké megállította lovát. A vezető hirtelen megállította az autóbuszt. Ne állítsd meg a guruló golyót! A váltóőr megállította a robogó vonatot. A zsandárok megállították az utcán; faggatták, bekísérték a rendőrségre. (Gárdonyi Géza) Az ember … megállította a szekeret, valamit megigazított a hátulsó keréknél. (Móricz Zsigmond) || a. <Jelenség mozgó személyt, állatot> megállásra bír. Az erdőnek indult … A rekkenő forróság azonban megállította. (Gárdonyi Géza) Megállít a nagy búzaföldek Ragyogása a napban. (Tóth Árpád) A vén fák alatt | néha kísérteties hangulat | állított meg. (Szabó Lőrinc)
2. Megállít vmit: <személy, dolog> vmely szerkezet, készülék, gép működését, mozgását meggátolja, megakasztja. Megállítja a cséplőgépet, a malmot, az órát. Moviszter megállította hintaszékét, kicsit előrehajolt. (Kosztolányi Dezső) || a. <Folyamatot> félbeszakít. István, ki a harcnak vezeté e részét, Percre megállítá hada betörését. (Arany János) Az én apám bús, szegény ember, De ha nem nézné a fiát, Megállítná ezt a nagy, földi Komédiát. (Ady Endre) || b. <Személy> nem enged tovább beszélni v. tevékenykedni vkit. Beszélni kezdett, de a tanár megállította. Negyedórája gépeltem, amikor a főnököm megállított.
3. (ritka) Vkit, vmit megállít (vhol): <személy> eléri, hogy vki v. vmely tárgy megálljon (II. 1) vhol, vmin, ne essék el. Megállítja a könyvet az asztalon. Olyan gyenge volt a beteg, hogy az ápolónő sem tudta megállítani a lábán.
megállítás; megállító; megállított.
