megálló
megálló [g-á] melléknév és főnév
I. melléknév Olyan, aki, ami megáll (I. 1–3, II. 1–2, 4–6). A háznál megálló postás; a hídnál megálló autó; a helyét megálló kiküldött; a kirakat előtt megálló járókelők.
II. főnév -t, -ja
1. Megállóhely. ® Feltételes megálló. A föltételes megállóhoz közeledünk, fölugrik, mindjárt ki kell majd szállnia. (Kosztolányi Dezső) || a. (ritka) Olyan hely, ahol vki, vmi útját megszakítja, megáll; megállás. Majd a hegytetőn megállót tartunk. Hol volt, nevezd meg, kikötő, piac … Város, megálló, s vendéglő. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
2. Autóbusz, trolibusz, villamos két megállóhelye közötti távolság, útszakasz. Hosszú, rövid megálló. Ráérsz még készülődni, hosszú megálló ez. Már csak egy megállót megyünk.
Szóösszetétel(ek): autóbuszmegálló.
