megárt
megárt [g-á] tárgyatlan ige
1. Megárt vkinek, vminek: <bizonyos fajta étel, ital, élvezeti cikk, élettevékenység, fizikai jelenség> némely erre hajlamos személyben, ill. vmely szerve működésében rendsz. múló jellegű rossz hatást idéz elő. (Csak) meg ne ártson!: (átvitt értelemben is, bizalmas, gúnyos) <akkor haszn., amikor vki nevetségesen kis mennyiséget kér v. kap vmiből, kül. ételből, italból.> Mindjárt megárt neki a zsíros étel. Megártott neki a mosatlan gyümölcs. Szívének megártott a forró fürdő, a sok nikotin. Már egy pohár bor is megárt neki. Nem szabad innia, mindjárt megárt neki. Nem akarom, hogy megártson neki a lépcsőjárás. Toldi … Ivott is, táncolt is; majd leszakadt a ház, | Bence mindig mondta: „megárt a bor, vigyázz”. (Arany János) Azelőtt szerette a pezsgőt, és öreg urakkal reggelig ivott, de ez hangjának megártott. (Krúdy Gyula) || a. Megárt vkinek, vminek: <természeti jelenség> vkire rossz hatással van, vmiben rendsz. részleges kárt okoz. Megárt neki a köd, a nap; a ® szellő is megárt neki. A sok eső megártott a gyümölcsnek. A nagy fagy megártott a szőlőnek.
2. (átvitt értelemben) <Kedvező fordulat, kül. dicséret> elbizakodottságot, önelégültséget idéz elő, rossz hatással jár. Megártott neki a könnyű siker. Nehogy megártson neki a sok dicséret!
megártó.
