megbán
megbán tárgyas ige
1. Vki megbán vmit: helytelen eljárásának a tudata felébred vkiben, lelkiismeret-furdalás, sajnálkozás érzése fog el vkit vmely cselekedete, szava, gondolata stb. miatt. Olyat ® mondok, hogy magam is megbánom. Keservesen megbánta, amit tett. Alighogy kimondta, már meg is bánta. Megbánta, hogy elfogadta a meghívást. Szóláshasonlat(ok): megbánja, mint a ® kutya, amelyik kilencet kölykezett. Tudor Mária … megbánja a dolgot, s szeretne megkegyelmezni a nyomorultnak. (Ambrus Zoltán) Ne tegye tönkre … azt a gyönyörű fiatalságát …, mert megbánja keservesen. (Kosztolányi Dezső) || a. (bizalmas) Megbán vki vmit: a csalódás, veszteség érzése ébred fel vkiben vmi miatt. Nem bántam meg, hogy eljöttem. Elpirul Miklósunk s ingerült a hangja: | „Vagy hisz, vagy fogadjunk kétezer aranyba!” | Összecsap a két kéz, eb aki megbánja. (Mikszáth Kálmán)
2. <Rendsz. fenyegetésként:> kárát látja, vallja vminek. Nem fogod megbánni: kellemesen fogsz csalódni, örülni fogsz. Majd megbánja, ha nem jön el! Te bánod meg, ha így viselkedsz. Jó, de ezt még megbánod! A királykisasszony igen nagyon beteg. | Ki meggyógyithatja, bizony meg nem bánja. (Arany János) || a. (ritka) Vmi megbánja: vmi megszenvedi, bánja (5). Az ő egészsége, az ő zsebe bánja meg.
3. (vallásügy) <Vétket, bűnt> utólag helytelennek, rossznak tekint; sajnálja, hogy elkövette, s a jóvátétel útját keresi. Őszintén, töredelmesen megbánja vétkét, bűnét. Ha mi bűnt megbántak, száz annyit vétkeznek. (Arany János) Megbánni mindent. Törve, gyónva | Borulni rá egy koporsóra. (Ady Endre)
megbánó; megbánható; megbánt.
