megbecsül
megbecsül tárgyas ige
1. Vkinek, vminek a becsét, értékét figyelembe, tekintetbe veszi, méltányolja, s ennek megfelelően bánik vele. Megbecsülik a munkáját, a rátermettségét. Megbecsüli az új ruháját. Becsüljük meg a szaktudást! Kölcsönösen megbecsülik egymást. Adja nékem a lyányt, meg tudom becsűlni. (Arany János) Úgy megbecsüllek otthon, hogy anyád ölében sem volt olyan jó dolgod. (Mikszáth Kálmán)
2. Megbecsüli magát: kifogástalanul, tisztelettudóan viselkedik; igyekszik, törekedik. Új beosztásában megbecsüli magát. Ha továbbra sem becsüli meg magát, kénytelenek leszünk kiadni az útját. Oh nemzet, nemzet, eszmélj, Becsüld meg tenmagad. (Bajza József) Ezért aztán, tyúk anyó, hát Jól megbecsűlje kend magát. (Petőfi Sándor)
3. Megbecsül vmit: vminek a piaci árát megállapítja. A becsüs megbecsülte az ékszert, a festményt, az ingatlant. Minden embernek … megbecsülték az összes ingó birtokát. (Jókai Mór) Bontogatták a zsákmányt, a becsüsök egy pillantással megbecsülték. (Gárdonyi Géza) || a. <Vminek értékét, mennyiségét> pontos számítás nélkül, hozzávetőleg(esen) megállapítja. Minden tábla vetést meg bírt becsülni … hány véka megy bele. (Jókai Mór)
megbecsülhető; megbecsülő; megbecsültet.
