megbilincsel
megbilincsel [ë-ë] tárgyas ige -t, -jen [ë]
Bilincsbe ver vkit; bilincset rak vkire. Börtönében megbilincselték. Megbilincselve sínylődött tömlöcében. Bilincselje meg. – A detektív a lány csuklóit egymásra tette, körültekerte a lánccal, mely halkan csattant. (Kosztolányi Dezső) Meg kell bilincselni. Mert útközben … magához térhet, s még akkor is megkísérelheti a szökést. (Nagy Lajos) || a. <Vkinek vmely végtagját v. végtagjait> bilincsbe veri, bilincset rak rá. Kezét-lábát megbilincselték. || b. (átvitt értelemben) Oh mondd: hogyan nézsz rá? mi a cseled, Mellyel szivét úgy megbilincseled? (Arany János–Shakespeare-fordítás)
megbilincselés; megbilincselő; megbilincselt; megbilincseltet.
