megbízott
megbízott melléknév és főnév
I. melléknév
Általában olyan <személy>, akit vmivel megbíztak. || a. Olyan <személy, akit vmely feladat, hatáskör ellátásával hivatalosan v. vmely magánszemély részéről megbíztak.> Az ellenőrzéssel megbízott tisztviselők; a fegyverszüneti tárgyalással megbízott tisztek; a jószágvásárlással megbízott gazdatiszt. A nyomozás vezetésével megbízott tanácsos … nem volt zseniális ember, mint Raszkolnyikov vizsgálóbírója. (Hunyady Sándor) || b. (iskolai) Megbízott előadó: olyan személy, akit tanári kinevezés nélkül egy egyetemi tanévre előadások tartásával bíztak meg. || c. (iskolai) Megbízott igazgató; olyan i., akit arra az átmeneti időre bíznak meg az iskola vezetésével, amíg a kinevezett igazgató el nem foglalja helyét.
II. főnév -at, -ja Megbízott személy. Helyi, politikai, rendkívüli, titkos megbízott; a rendőrség megbízottja. A megbízottak küldetésükben sikeresen eljártak. Gróf Bárdy Zoltán valami nagyon kompromittáló levelet írt külföldre … A titkos megbízottja, akire a levelet bízta, átadta azt nekünk. (Jókai Mór) || a. (1945 előtt) <Lovagias ügyben> segéd (3). Elküldte megbízottjait.
Szóösszetétel(ek): főmegbízott; házmegbízott; tömbmegbízott.
megbízotti.
