megbocsát
megbocsát ige, (népies) megbocsájt
1. tárgyas <Bűnt, vétket, sérelmet> nem ró fel, nem tart számon többé, nem érez többé haragot miatta, szinte meg nem történtnek tekint. Megbocsát vkinek vmit; Isten bocsássa meg …: <mentegetőzés kifejezésére v. bevezetéseként.> Mindent megbocsátana neki, ha még egyszer visszatérne. De ti azt mondátok, már minden hiába, A király haragját elvitte sirjába … Mely hazudságot én most megbocsátanék, Csak volna életben a régi szolga még. (Arany János) Minthogy romlottnak tartotta a mai társadalmi berendezést, könnyebben megbocsátotta, ha a szegény lopott, mint ha a gazdag örökölt. (Babits Mihály) Öreg lettem …, és mindent meg tudok bocsátani? (Móricz Zsigmond)
2. tárgyatlan Megbocsát vkinek (vmiért): vkinek vmely bűnét, hibáját nem rója fel, többé nem tartja számon, nem gondol rá érte haraggal. Bocsáss meg neki, nem szándékosan tette! Bocsáss meg hanyagságomért! Megbocsátott minden ellenségének. Szívem, isten hozzád! | Megbocsáss, ha szolgád Vétett ő beszédében. (ismeretlen szerző) Bocsássatok meg ti, | kik még tartóztattok. Nekem már elég volt, | lassan hazamennék. (Kosztolányi Dezső) || a. tárgyatlan (csak felszólító módban) <Mentegetődzés v. tiltakozás, szemrehányás udvarias bevezetéseként.> Bocsáss meg, de …; bocsáss meg, hogy …; már megbocsáss, de … Bocsáss meg, de nagyon el voltam foglalva. Bocsásson meg, kérem, de ezt nem fogadhatom el. Bocsáss meg, de én a te helyedben nem tettem volna ezt. Tovább kell mennem, s megbocsáss, Ha tán zavartam házi csendedet. (Vörösmarty Mihály) A sok udvari | szívek között – bocsáss meg – a tied volt | legegyügyűbb, ártatlanabb, Melinda! (Katona József) Bocsásson meg, ezt nem értem. (Kosztolányi Dezső)
megbocsátható; megbocsátott.
