megbüntet
megbüntet tárgyas ige
<Tőle függő viszonyban levő személyt vmely hibáztatható tettéért, magatartásáért v. mulasztásáért> egy alkalommal v. szokás szerint büntetéssel sújt. Apja meg fogja büntetni ezért a viselkedéséért. Ez a tanár szigorúan megbünteti a puskázó diákokat. || a.<Bíróság, hatóság vmely törvénybe ütköző cselekedetért> egy alkalommal törvényszabta büntetéssel sújt vkit. Megbüntették az összeesküvőket. Megbüntették száz forintra. || b. (ritka) Megbüntet vkit: <személy> vmely módon megtorolja vmely tőle független személynek vmely bűnös cselekedetét. [Prótesilaos] tengerre szállt, | hogy megbüntesse a hitetlen trójait | s Tróját lerontsa. (Babits Mihály) megbüntetés; megbüntetett; megbüntethető; megbüntető.
