megcsal
megcsal tárgyas ige
1. Megcsal vkit: szándékos, tudatos félrevezetéssel, megtévesztéssel anyagi kárt okoz vkinek, vminek; becsap, rászed. Az árus megcsalta a vevőt. Ravaszul, fondorlatosan megcsalta társait. Megcsalta a vállalatát. Megcsaltam a vasutat, mert a szabadjeggyel nem az újság érdekében utaztam. (Ambrus Zoltán)
2. Megcsal vkit: vki iránti házastársi v. szerelmi hűségét megszegi. Régóta suttogják, hogy megcsalja a férjét, (a feleségét, a barátnőjét). A tilinkóm nem szól, elrepedt; Héjh megcsalt a rózsám, nem szeret! (Tompa Mihály) Talán neked nagy már az áldozat Az éj hűvös szelét kiállani Mig én egy jó, nemes férjet csalok meg …? (Madách Imre) Szerettek; s fájt, hogy nem te szeretsz. | Bosszút akartam állni rajtad: | megcsaltalak. (Szabó Lőrinc)
3. (átvitt értelemben) Elámít, félrevezet. Megcsalta a hízelgő, a tetszetős látszat. Megcsalja az embereket a változékony tavaszi időjárás. Csalfa, vak Remény! | … Hittem szép szavadnak: Mégis megcsalál. (Csokonai Vitéz Mihály) || a. (átvitt értelemben, gyak. tréfás) Megcsal vkit: <érzéki v. értelmi képesség, emberi tulajdonság> nem jól működve, a valóságnak meg nem felelő képzetet kelt vkiben. Megcsalja az emlékezete, a hallása, a látása. Megcsalja az orra, a szeme. Megcsalt volna a szimatom? Vagy mi ez? Hah hogy szemeim | Így megcsaltanak. (Vörösmarty Mihály) || b. (átvitt értelemben, ritka) Megcsalja a szemét: egy keveset alszik, egyet szundít.
megcsalás; megcsalható; megcsaló; megcsalt.
