megelégedés
megelégedés [ë-ë-ë v. ë-e-ë; meg-e] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. A megelégedik, megelégszik igével kifejezett folyamat, történés, ill. ennek eredménye(ként bekövetkező állapot); az a tény, hogy vki megelégszik, ill. meg van elégedve vmivel, vkivel, nem kíván mást, többet. Kevéssel való megelégedés; a sorsával való megelégedés; feleségével való megelégedés. || a. A megelégedett embert eltöltő érzés. Megelégedéssel tölti el az a tudat, hogy … megelégedéssel tapasztalta, hogy utasításait örömmel követik. Megelégedéssel vettük tudomásul, hogy a felszólításnak eleget tett. Nagy megelégedésére szolgált, midőn Naláczi István bejelenté előtte a nagyszebeni küldöttséget. (Jókai Mór)
2. Az a lelkiállapot, amelyben az ember meg van elégedve sorsával, nem kíván többet; megelégedettség. Nem kell sok a megelégedéshez. A megelégedés boldoggá teszi az embert. Nem kér chínai pamlagot, | Sem márványpalotát a Megelégedés. (Berzsenyi Dániel) Itt a szép alföldön, Itten élek én most megelégedéssel, Mert időm vidáman, boldogságban töltöm. (Petőfi Sándor) A megelégedésnek szép álmai vannak, a kétségbeesésnek tompa nyugalma. (Kemény Zsigmond)
Szóösszetétel(ek): közmegelégedés.
