megemlít
megemlít [g-e] tárgyas ige
A kiegészítés szándékával hozzáfűz, ill. nyomatékosan szóba hoz, említ vmit <szóban v. írásban>. Meg fogom említeni a te nevedet is. Ezt az eseményt több krónikás megemlíti. Lehetetlen legalább meg nem említenünk … ama jellemző mellékalakokat, melyek [Kemény Zsigmond] regényeinek annyi történelmi színt … adnak. (Péterfy Jenő) Resteltem magam | … hogy olyan avult csodák | érdekelnek, amiket … | meg sem említ már régi, igazi | nagyvárosi ember. (Szabó Lőrinc)
megemlítés; megemlített; megemlíthető; megemlítő.
