megérdemel
megérdemel [g-é] tárgyas ige
1. Megérdemel vmit: <személy> cselekedeteivel, magatartásával v. tulajdonságaival kétségkívül érdemessé vált arra, hogy vmilyen jóban v. rosszban legyen része. Megérdemli a dicséretet, a büntetést; minden támogatást megérdemel. Megérdemelnéd, hogy jól elverjelek. Mert ti az életet meg nem érdemlitek. | Egész nagy csillagok voltak őseitek, És ti? csak parányok! (Petőfi Sándor) Vitéz kis úr, Gyulai Pál úr, | Kicsi valódnál benned többet leltünk S nincs ütésed, mit meg nem érdemeltünk. (Ady Endre) || a. Megérdemel vkit: <személy> kétségkívül méltó arra, hogy vkit hitvestársának, barátjának stb. mondhasson. Nem érdemli meg azt az asszonyt, ezt az embert. Mikor csendben dolgozik, reszketve nézem őt, a régi Hannát, az elérhetetlent és szentet, akit nem érdemlek meg. (Karinthy Frigyes)
2. <Dolog> kétségkívül ér annyit, hogy érte vmit megtegyünk; érdemes vmire, megér vmit. Megérdemli a figyelmet, a fáradságot, az utánajárást; nem érdemli meg a ® nyomdafestéket. Ez az ügy megérdemli, hogy tüzetesebben foglalkozzunk vele.
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Kiérdemel. Azt a kardot, a szultán kardját, meg kellett ma érdemelni. (Jókai Mór)
megérdemlés; megérdemlő.
