megért
megért [g-é] tárgyas ige
1. <Beszédet, elhangzó, kimondott szót> teljes egészében tisztán hall, hangzásában teljesen felfog. Minden szavát jól megértettem. Az utolsó mondatot nem értettem meg. || a. Megért vkit: teljes egészében tisztán hallja azt, amit vki mond. Távolabb álltam, de megértettelek, amikor beszéltél.
2. Megért vmit, vkit: teljesen felfogja vminek a jelentését, ill. azt, amit vki mond v. ír. Az idegen nyelvű szövegben minden szót megértettem. Nem elég a leckét bemagolni, meg is kell érteni. Megértetted? Olyan körülményesen fejezi ki magát, hogy nem értjük meg. Rasdi néne … mihelyt megérté amit Csóri kíván, | A földre ültette, mert nem is volt díván. (Arany János) Bölcs emberek csinálják a törvényeket. Hátha azok azt tartják, hogy baj lenne abból, ha Átokházán is megértenék a törvényt. (Móra Ferenc) || a. (lélektan) <Jelentéseket, összefüggéseket> korábbi ismereteihez viszonyít, s összefüggésükbe beilleszt. || b. Megért vmit: vmely cselekvésnek, összefüggésnek a jelentését felfogja, belátja jelentőségét, fontosságát v. helyességét. Megértette a helyzetet, a párt politikáját. Így megértve Miklós a bajnak mivoltát, | Tovább az asszonnyal nem közlötte dolgát. (Arany János) Sok iskolát kell még addig kijárnod, Sokat csalódnod, míg mindent megértesz. (Madách Imre) S az asztal végén, vidám lakomán Mért sírtam én, mint az elátkozott: Ne értsétek meg azt, ti boldogok! (Juhász Gyula) || c. Megért vmit: vminek jelentését felfogva, aszerint cselekszik. Megértette feladatát, az idők szavát, az utasítást. Kiket nagyoknak mond a krónika, Mind az, ki hat, megérté századát. (Madách Imre)
3. Megért vkit, vmit: teljesen meg tudja magyarázni vkinek a viselkedését, ill. vmely viselkedést, mert a másik személy érzelem- és gondolatvilágába bele tud illeszkedni. (Jól) megértik egymást: bizalmas, meghitt viszonyban vannak, mert hasonló a gondolkozásmódjuk. Felesége nem értette meg. Megértem elkeseredésedet. Képtelen megérteni, milyen gond ez nekem. Szivem viharló [= viharzó] lüktetését | Te látod, érzed és megérted. (Komjáthy Jenő) Ültessünk virágot, | szeressük és megértsük | az egész világot. (Babits Mihály) Úgy megértették egymást, még a gondolatát is a másiknak … (Móricz Zsigmond) Aktákba írják, miről álmodoztam, | s azt is, ki érti meg … (József Attila)
4. (régies) Tudomásul vesz, megtud vmit, értesül róla. Csak a tiszttartótól értettem meg, hogy le vagy tartóztatva Tanuvárott. (Jókai Mór)
megértett; megérthető.
