megfagy
megfagy tárgyatlan ige
1. <Folyadék a hőmérséklet csökkenésének egy bizonyos fokán> szilárddá, <víz> jéggé válik. A víz nulla fokon fagy meg. A faliórát … eladták, de nem baj, … mert úgysem járt, miután megfagyott a kerekei között az olaj. (Tömörkény István) Ami jeget, havat fölszedtem útközben, az … először elolvadt a meleg talpam alatt, azután megfagyott, és hozzátapasztott a kőhöz. (Móra Ferenc) || a. (átvitt értelemben) Megfagy a vér az ereiben: nagyon megrémül, megrendül vmitől. [A gyászdal] zenéjétől a vér fagyott meg … ereiben. (Jókai Mór) Eremben a vér megfagyott. (Tolnai Lajos) || b. <Vizet, folyadékot tartalmazó pépes, híg anyag a benne levő folyadék, víz megfagyása következtében> keménnyé, jegessé válik. A sár, a talaj megfagy. A tej megfagyott. Szombat és vasárnap közt egyszerre fagyott meg a sár. (Kazinczy Ferenc) || c. (túlzó) <Melegen elkészített étel> teljesen kihűl, megmerevedik. Minden étel elhűlt, megfagyott, a teakatlanból kifőtt a víz. (Jókai Mór)
2. (műszaki nyelvben is) <Folyékony anyag vegyi, fizikai folyamatok következtében> péppé, szilárd halmazállapotúvá, <pépes, kocsonyás anyag> szilárddá válik. A kocsonya megfagy.
3. <Ember, állat, ritk. növény hideg következtében> elpusztul, meghal. A vándor megfagyott a kegyetlen téli éjszakában. S a nagyasszony –? … | Ő cifra és márványos házakat | építtet; és mi – csaknem megfagyunk | kunyhónk sövényfalai közt. (Katona József) Olvasás közben … | fel és alá járt, hogy meg ne fagyjon. (Babits Mihály) || a. <Testrész nagy hideg következtében> élettelenné válik, elhal. A hóviharban megfagyott a füle. || b. (bizalmas) <Testrész fagy, hideg következtében> fagyásossá (2) válik. Megfagyott a lábujja, erősen viszket. || c. (túlzó) Alig tudja elviselni a hideget; nagyon fázik. Majd megfagy. Megfagyok ebben a fűtetlen szobában. Könyörögj, néném, hogy meg ne fagyjak már tavaszig. (Mikes Kelemen)
4. (átvitt értelemben, költői) <Élet, életműködés> megszűnik; meghal. Az élet megfagyott, megdermedt. Feledted-é már a tudós szavát | Ki felszámolta, hogy négyezredévre | Világod megfagy …? (Madách Imre)
5. (átvitt értelemben, választékos) <Arcon, ajkon, szemben vmely érzelem, ill. ennek megnyilatkozása> mintegy félbemaradva, dermedt, megdöbbent, felháborodott kifejezésnek ad helyet. Arcán megfagyott a mosoly. Ajkán megfagyott a becéző szó. Játék az élet, a halál komoly. | Láttára megfagy tréfa és mosoly. (Komjáthy Jenő) Megfagy az arcomon a mosoly. (Móricz Zsigmond)
megfagyás; megfagyó; megfagyott.
