megfelel
megfelel tárgyatlan ige
1. <Vmely föltett kérdésre> határozott és kielégítő feleletet ad. Megfelel az ellenvetésre. Erre a kérdésre csak illetékes helyen, csak az orvosok tudnának megfelelni. Kérdésekkel ostromolták, s ő mindegyikre pontosan és megnyugtatóan megfelelt. Ezt bizonyítsd és erre felelj meg először. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || a. Találó, talpraesett választ ad; alaposan visszavág. Jól megfelelt neki! Bízd csak rám, én majd megfelelek neki. Azér van az embernek nyelve, hogy az asszonynak meg tudjon felelni. (Móricz Zsigmond) || b. (ritka) Megfelel vkiért (vkinek): vkinek a védelmére kelve, a rajta esett sérelmet szóval v. tettel megtorolja. A Rigó fiú … nem hagyta semmibe a szót: – Van bátyja a lánynak: megfelelhet érte. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben, kissé népies) Megfelel vkinek, vminek: sikeresen megmérkőzik vkivel, vmivel; megbirkózik vele, és legyőzi v. elhárítja. Ha belém köt, majd megfelelek neki! Nagy a veszedelem, de ha összefogunk, egy szívvel, egy akarattal megfelelünk neki. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben, népies) Megfelel vminek: el tud fogyasztani vmennyi ételt v. italt, meg tud vele birkózni. Egy dinnyének magam is megfelelek. Hányadik már a pohár? … csak | Ötödik? | … Máskor megfe-felelek kétannyinak. (Petőfi Sándor) Leölt tíz csirkét, Gabi apó maga megfelelt négynek. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Megfelel vminek: <személy> eleget tesz v. tud tenni vmely követelménynek, vmely feladat elvégzésére, hatáskör betöltésére alkalmas. Vki megfelel a hozzá fűzött reménynek, a várakozásnak. Nem tudok én megfelelni ilyen fontos megbízatásnak. Eljöttem, mert e súlyos seb nem enged Továbbra is tisztemnek megfelelni. (Madách Imre) Van nevem, címerem, és … annak meg kell felelnem. (Csiky Gergely) Bíró Jenő … abban a hitben növekedett fel, hogy az ember nem azért jön a világra, mintha itt … jól érezhetnők magunkat, hanem azért, hogy megfeleljünk bizonyos kötelességeknek. (Ambrus Zoltán)
4. (átvitt értelemben) Megfelel (vminek): <tevékenység, teljesítmény, magatartás> vmely követelményt kielégít. Megfelel vmely követelménynek. Ez a megoldás megfelel. Az ő munkája itt nem felel meg. Tudása a legszigorúbb követelményeknek is megfelel. Viselkedése nem felel meg az illemszabályoknak. || a. (átvitt értelemben) <Személy, dolog> vmely egyéni ízlést, igényt v. életszükségletet kielégít. Vki, vmi megfelel vkinek, vminek. Ez az anyag megfelel önnek? – kérdi udvariasan a kiszolgáló. Nekem a te munkád nem felel meg. Bölény nincs már Európában másutt sehol. Ez az erdő még megfelel neki. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben) <Eszköz, tárgy, anyag vmely határozott célra> alkalmas, vmire (fel)használható. Erre a célra ez a szeg nem felel meg. A rugó ellenkező irányban nyomja a závárt, s megfelel rendeltetésének. (Vas Gereben) Tessék, itt a revolver, ha megfelel a célnak. (Hunyady Sándor)
6. (átvitt értelemben) Vmivel arányban áll. A kitűzött feladat megfelelt képességeinek. Mostani hatásköre megfelel becsvágyának. A konyha kicsinysége nem felel meg a palota nagyságának. (Vas Gereben) || a. Vmivel összhangban van. Ehhez a sötét színű ruhához megfelel a fekete kalap. || b. (átvitt értelemben, ritka) Megfelel a nevének: a névvel jelölt fogalom jegyével rendelkezik, s így a név ráillik. Vendégem, Bornemissza, igyekezett megfelelni a nevének. A palais royali circus csak annyiban felelt meg a nevének, hogy körönd volt. (Jókai Mór)
7. (átvitt értelemben) Bizonyos tekintetben azonos, vmilyen szempontból egyenlő vmivel. Megfelel a ® valóságnak. A hír nem felelt meg a valóságnak. Egy láb körülbelül 30 cm-nek felel meg. Nagy tehetségének teljesen megfelelt nagy jelleme, melynek uralkodó vonása az igazságosság. (Csengery Antal) || a. (átvitt értelemben) Bizonyos mennyiséget tesz ki, bizonyos mennyiségű, nagyságú. A kis híd szélessége megfelel egy palló szélességének. Olyan nagy alma, hogy háromnak is megfelel. || b. (átvitt értelemben, mennyiségtan, mértan) <Egy másik alakulatban, rendszerben> ugyanaz a helye, a szerepe. Egybevágó háromszögekben az egyenlő oldalak felelnek meg egymásnak. Minden valós számnak megfelel a számegyenes egy pontja. || c. (átvitt értelemben, nyelvtudomány) Megfelel vminek: a) rokon nyelvek összefüggésében az alapnyelv bizonyos szavának egy-egy leánynyelvben továbbfejlődött alakja, ill. bizonyos szavainak vmely hangjából, hangcsoportjából továbbfejlődött hangja> hangtörvényszerűen párhuzamban van <a többi leánynyelv bizonyos szavaival, ill. hangjával>. A finn szókezdő „k”-nak a magyarban mély hangzó előtt „h” felel meg. A magyar „szem” szónak a finnben „silmä” felel meg. b) <ugyanazon nyelv régebbi korszakának szavával, hangjával, ill. hangcsoportjával> hangtörvényszerűen párhuzamban van <mint belőle fejlődött későbbi szó, hang, ill. hangcsoport>. Az ómagyar „pur” szónak a mai magyarban „por”, az ómagyar rövid u-nak a középmagyarban és az újmagyarban rövid o felel meg. || d. (átvitt értelemben, nyelvtudomány) Megfelel vminek: <vmely nyelvben vmely szó, szókapcsolat, nyelvtani elem jelentés, ill. használat tekintetében> párhuzamban van egy más nyelvbelivel. A magyar „tetőtől talpig” szókapcsolatnak a latinban megfelel az „a capillo usque ad ungues”.
megfelelt; megfeleltet.
