megfigyelő
megfigyelő melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan, aki megfigyel (1–3) vkit, vmit. A madarak vándorlását megfigyelő tudós. A szomszéd asztalt megfigyelő fiatalember. A csempészeket megfigyelő határőrök.
2. Olyan <hely>, ahonnan v. ahol vmit megfigyelnek. Megfigyelő állás; megfigyelő állomás, osztály, szoba, torony.
3. (ritka) Olyan <cselekvés, eljárás, magatartás, amellyel, ill. amelyből vkit, vmit megfigyel(het) vki.> Megfigyelő módszer. Megfigyelő testtartást vesz fel. Megfigyelő állásban várakozott. A szép kis leányka … korán helyezkedett megfigyelő álláspontra. (Mikszáth Kálmán) [Szindbádnak] még a verebek számára is volt egy-két megfigyelő tekintete. (Krúdy Gyula)
II. főnév -t, -je [e]
1. Az a személy, akit vkinek, vminek a megfigyelésével bíztak meg. Gondos, ügyes megfigyelő; léggömbös megfigyelő; tüzérségi megfigyelő. A rendőrség megfigyelői minden lépéséről tudtak. A megfigyelők jelentették parancsnokaiknak az ellenséges csapatok mozdulatait. || a. (politika) Az a személy, aki nemzetközi politikai v. gazdasági tárgyalásokon a tárgyaló felek meghívására a részt nem vevő fél megbízásából a tárgyalás menetét figyeli, de felszólalási, beleszólási joga nincs. Megfigyelőt küldtek a külügyminiszterek tárgyalására. || b. Olyan <személy>, aki a valóság jelenségeit, a környező világot szereti megfigyelni, ill. meg szokta figyelni. Éles szemű, jó megfigyelő. Baudissin … gondolkozó fő s elég jó szemű megfigyelő. (Ambrus Zoltán)
2. (orvostudomány) Az a hely, ahol a betegeket orvosi észlelés végett, elkülönítve, megfigyelés alatt tartják. Egy hétre megfigyelőbe utalták. A járványkórház megfigyelője zsúfolásig megtelt.
