megfog
megfog tárgyas ige
I. Fogni kezd, megragad v. visszatart vkit, vmit.
1. <Személy kezével, ritk. más testrészével v. vmely fogásra alkalmas eszközzel> fogni kezd v. így megragadva erősen tart vkit, vmit. Megfogja vkinek a fülét, a kezét; megfogja az ® eke szarvát; megfogja a ® kaszanyelet; (jól) megfogja a munka ® végét; megfogja a tollat, a szék támláját. Csipesszel fogta meg a vattát. Ajkaival megfogta a cérnát. Tessék megfogni ezt a szövetet. Nyugodt fejedelmi kézzel Fogja meg a gyeplőt. (Arany János) Már vénülő kezemmel Fogom meg a kezedet. (Ady Endre) Mikor a csődület felé akartam lépni, megfogta a karomat. (Karinthy Frigyes) || a. Megfog vkit, vmit: kezével belekapaszkodik vkibe, vmibe; megfogózik vmiben. Megfogja a korlátot, a kötelet. Most (jól) fogd meg a széket. Fogj meg jól, hogy el ne essél! || b. (átvitt értelemben, népies) Megfogja a görcs: görcsös fájdalom támad benne. A görcs fogja meg! A hideg vízben megfogta a görcs a lábát.
2. (zene) <Húros v. billentyűs hangszeren vmely hangot, hangzatot> határozottan és gyak. erősen megszólaltat, fogni kezd, ill. megüt. Fogd meg azt az akkordot! A téma első hangját jól meg kell fogni.
3. <Mozgó, menekülő embert, állatot, tárgyat> kergetve, hajszolva utolér, s keze ügyébe, hatalmába kerít. Megfogja a szaladgáló gyereket, a menekülő tolvajt; a kutya megfogja a csirkét, a nyulat. Fogd meg! Fogják meg! Megfogtam egy szúnyogot, nagyobb volt egy lónál. (népköltés) Ha vad a ló, fiatal, … ezt megfogni, legyőzni, megszelídíteni, ez nagy lelki izgalmakkal jár. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, gyak. rosszalló) Rábeszéléssel, ravasz fogással v. mesterkedéssel megszerez magának vkit vmely célra, rávesz vkit vmire, rendsz. vmely kellemetlen feladat v. kötelezettség vállalására. Megfog vkit vminek v. vmire; megfogja előfizetőnek, gardedámnak; megfogja egy kártyapartira, vitatkozásra. Sikerült a lánynak megfognia a kiszemelt fiatalembert. Ifjan minden legényt könnyebb megfogni. (Tolnai Lajos) Menjen kend a piacra, és fogjon négy bírónak való személyt … Csakhamar megfogta a szegedi Börcsök Pált, nótáriusságot viselt embert. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) <Érvelés közben> saját tétele, érvelése alapján győz le, szorít sarokba vkit. Most megfogtalak! Maga mindig a talpára ugrik. No hát megfogott! Megadom magamat. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, bizalmas, rosszalló) Ily módon hazugságon rajtakap, rajtacsíp vkit. Hidegen mosolygott a fenséges király, | S így fogá meg Györgyöt saját szavainál. (Arany János)
5. (ritka) <Mozgásban, működésben> feltartóztat, megakadályoz vkit, vmit. Fogd meg a lovakat, ne rohanjunk úgy!
6. (ritka) <Futóhomokot> vmely növény ültetésével helyhez köt; megköt. Szikra a Kecskemét Szaharája. Egy tenger, homokból. Azóta már megfogták a faültető unokák. (Mikszáth Kálmán)
7. (átvitt értelemben) <Vkit v. érzelmi világot, (ritka) szemet vmely tény, jelenség, tárgy> bizonyos időre hirtelen hatalmába kerít, egészen elfoglal azzal, hogy rendkívüli érdeklődést, csodálatot kelt benne; leköt, lebilincsel, elbűvöl. A felséges látvány megfogta. Testének egy mozdulása … Úgy fogja meg a szíveket, Mint a fecske a legyeket. (Kisfaludy Sándor) A szememet megfogta a piacon egynéhány furcsa kis csirke. (Gárdonyi Géza) Alkonyatok és délibábok Megfogták százszor is a lelkét. (Ady Endre) Nagyon megfogott, rettenetesen, | egy kép egy piros irkafödelen. (Szabó Lőrinc) || a. (átvitt értelemben) <Személy> egyéniségének hatásával megigéz, lebilincsel, meghódít vkit.
8. (átvitt értelemben, ritka) <Gondolatot, összefüggést> helyesen kezd érteni; jól megért. Most végre megfogtam ezt a gondolatot. || a. (átvitt értelemben) Meg nem foghatja v. nem tudja megfogni (, hogy…): nem tudja megérteni (, hogy…); érthetetlen előtte (, hogy…). Nem tudom megfogni, hogy miért késik ily soká. Én meg nem foghatom, honnan kerültek elő a Fertő tó környékén a zsiványok. (Jókai Mór) Sehogysem foghatja meg, ha szereti Krisztina, miért sír. (Mikszáth Kálmán)
II. KIfejtett hatásánál fogva kötni v. rontani kezd v. elváltoztat.
1. <Anyag, eszköz kapcsolódása, szorítása v. tapadása révén> szilárdan összetartani v. működtetni kezd vmit. A kulcs megfogta a zárat. Várni kell, amíg a ragasztó jól megfogja a falemezt.
2. <Festéket eresztő anyag, vegyi elváltozást előidéző folyamat> úgy ér vmit, oly módon hat rá, hogy a színét megváltoztatja. A sok dohányfüst megfogta a falat. A piros kendő megfogta a mosásban a fehérneműt. A nap alaposan megfogta a bőrét. A töltőtollból szivárgó tinta megfogta a ruháját.
3. (ritka) Lángra gyújt. Csak az első szikra fogja meg a szalmát, legott pernye aztán az egész. (Mikszáth Kálmán)
4. (átvitt értelemben) Megfogja az átok: beteljesedik rajta az á. Átok fogta meg a magyart, Mert az soha együtt nem tart. (népköltés) Orcátlan szökött lyány, fogjon meg az átkom. (Arany János) Engem megfogott egy Ismeretlen átok. (Ady Endre)
5. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (népies) <Növény, elültetése után> gyökeret ereszt. A facsemete, a palánta megfogta. || a. (tárgyas igealak tárgy nélkül) (népies) <Oltás, oltógally, szem> megered.
Szólás(ok): ld. anya, nesze.
megfogás; megfogat; megfogó; megfogott.
