megfojt
megfojt tárgyas ige
1. Megfojt vkit, vmit: vkinek v. vmely állatnak a nyakát kezével v. vmely tárggyal, eszközzel összeszorítja, v. száját befogja, s így lélegzését megakadályozva életétől megfosztja. A két puszta kezével fojtotta meg. Zsinórral fojtotta meg a kutyát. S hah! már szerte megy a vad nép, elszórja az ékes Sátorokat, megfojtva szelíd álmában az ifjút. És öreget. (Vörösmarty Mihály) || a. <Füst, gáz> a száj- és orrüreget ellepve s a lélegzést megakadályozva megöl vkit, vmit. A padláson megrekedt füst megfojtotta a tűzoltót. || b. (túlzó) <A légzőszervek működését akadályozó baj, betegség> fulladozásra kényszerít, s ezzel szinte megöl vkit. Megfojt az asztma, a köhögés. || c. (átvitt értelemben, költői) Elpusztít (3). Nem fojthatott meg Zápolya öldöklő | Századja s titkos gyilkosaid keze. (Berzsenyi Dániel)
2. (ritka) Úgy öl meg vkit, vmit, hogy mérgező gáz beszívására kényszeríti. Szüleit a gázkamrában fojtották meg.
3. (átvitt értelemben) Megfojt vmit: gátló, korlátozó, zavaró hatásával vminek a működését, terjedését lehetetlenné teszi; tönkretesz. A nagytőke megfojtotta a kisipart. A gazdasági válság megfojtotta a vállalatot. Minek romba döntetni, csírájában fojtani meg egy legendát? … (Karinthy Frigyes)
4. (bizalmas, túlzó) Majd megfojtja a csókjával v. csókjaival: csókjaival rendkívüli mértékben elhalmozza.
Szólás(ok): ld. kanál.
megfojtás; megfojtat; megfojtható; megfojtó; megfojtott.
