megfullad
megfullad tárgyatlan ige
<Lélegzésének huzamosabb akadályoztatása következtében> fulladva meghal. Az égő házban többen megfulladtak a füsttől. Csont akadt a torkán, s megfulladt. A gyilkos addig fojtogatta áldozatát, amíg meg nem fulladt. A csónak felborult, s utasai megfulladtak. És átkozott a gőz [= a széngáz], mely füstölögve, hígan | elomlik éjeken – s megfullad a család. (Babits Mihály) || a. (túlzó) Majd megfullad vmitől, vmi miatt: vmi miatt alig jut levegőhöz; majd megfullad a hőségtől, a bűztől, a köhögéstől; majd megfullad a saját ® zsírjában. Majd megfulladt, olyan sietve kapta be az ebédjét. És torkukon kegyes nagyasszonyuk | sült-főttje oly mohón rohan le, hogy | majd szinte megfulladnak. (Katona József) Sietett rágyújtani. Majd kibújt a bőréből örömében, mikor látta, hogy majd megfulladok a köhögéstől. (Ambrus Zoltán)
megfulladás; megfulladó; megfulladt.
