meggondol
meggondol tárgyas ige
1. <Döntés, elhatározás előtt> alaposan megfontol, mérlegel vmit; átgondol. Ha jól meggondolom a dolgot … ® Kétszer is meg kell gondolni. Mindent meggondolt és megfontolt. A választ lelkiismeretesen meggondolta. Jól gondold meg, mielőtt beleegyezel! [Anyám.] Törékeny termetét a tőke | megtörte, mindig keskenyebb lett – | gondoljátok meg, proletárok … (József Attila)
2. Meggondolja a dolgot v. meggondolja magát: korábbi szándékát megváltoztatva, más elhatározásra jut. Bejelentette, hogy meggondolta a dolgot, és mégis velünk tart. Hirtelen meggondolta magát. Úgy vették, hogy … a fiatalok szeszélyből csatlakoznak a forradalmi szelleműekhez. De … ha benő a fejük lágya, meg is gondolják magukat. (Móricz Zsigmond) Tudta, mi van a bizonyítványában, mégis reménykedett, hátha a tanító úr meggondolta éjjel a dolgot. (Gelléri Andor Endre)
meggondolható; meggondoló; meggondoltat.
