meggyújt
meggyújt [mëg-gyújt v. mëg-gyujt] tárgyas ige
1. <Tüzet fogó anyagot> lángra lobbant; <tüzet> vmely eszköz, láng v. eljárás segítségével gerjesztve létrehoz. Meggyújtja a gázt, a gyufát, a máglyát; meggyújtja a tüzet. Odakünn az istállók előtt máglyatüzet gyújtottak meg, hogy a vendégcselédek melegedjenek körülötte. (Mikszáth Kálmán) Öt csóvát dugdosott be a nádtetőbe, s mire az utolsót meggyújtotta a tanya mögött, akkorára már elöl lobogott a máglya. (Móra Ferenc)
2. <Világító eszközt> lángra lobbant, v. izzásba hoz, izzít, és így eléri, hogy világítson. Meggyújtja a fáklyát, a gyertyát, a lámpát; meggyújtja a villanyt: a villanyégőnek az áramkörbe való bekapcsolásával világosságot teremt. Az almáriumra odatette a mécsest, a gyufát is, hogy majd meggyújthassák. (Kosztolányi Dezső) Mikor besetétedett, a veres kövér ember újra bejött …, és meggyújtotta a függőlámpát. (Móricz Zsigmond) || a. Meggyújtja a karácsonyfát: eszközli, hogy a karácsonyfán levő gyertyák v. villanyégők égjenek. A házban nagy karácsony volt … Náluk legutoljára gyújtották meg a karácsonyfát Moviszterék és Drumáék jelenlétében. (Kosztolányi Dezső) || b. Meggyújt vmit: vmely dohányzóeszközben a dohányt égő tárggyal izzóvá, parázslóvá teszi; rágyújt. Meggyújtja a cigarettáját, a pipáját, a szivarját. A deák meggyújtotta a gyertya lángjánál a pipáját. (Móra Ferenc)
3. Kártevő szándékkal lángra lobbant vmit. A … fiú gaztettnek áldozata lett, meggyújtotta rajta a ruhát egy szomszédbeli kisfiú. (Móricz Zsigmond) || a. (ritka, népies) Felgyújt (1). Meggyújtotta a házát, a szénakazlat.
meggyújtás; meggyújtat; meggyújtható; meggyújtó; meggyújtott.
