meghal
meghal tárgyatlan ige -t v. (népies) megholt
<Személy> megszűnik élni. Meg ® akar halni; ® gyermekágyban halt meg; meghal vmiben: vmely betegség okozza a halálát; meghal bánatában: bánatában addig emészti magát, míg bele nem pusztul; (túlzó) majd meghal vmiben v. vmitől: annyira elfogja vmely érzés, hogy azt sem tudja, hova legyen; majd meghal izgalmában, szégyenében; majd meghal a kíváncsiságtól; majd meghal a vágytól, hogy …; (túlzó) majd meghal vkiért, vmiért: nagyon szereti, nagyon kívánja; (bizalmas) meghalhatna vkitől: vki teljesen elhanyagolja, nem látogatja, nem törődik vele; (túlzó) (annyi a dolga, hogy) meghalni sem ér rá: nagyon el van foglalva; itt haljak meg, (ha nem igaz, amit mondok): <esküdözésként>; sose halunk meg!: <mulatozás közben felkiáltásként a tomboló jókedv kifejezésére>. Ma már egyre kevesebben halnak meg tüdővészben. Egy gondolat bánt engemet: Ágyban, párnák közt halni meg! (Petőfi Sándor) [Toldi György] Rút halállal halt meg, vad állat levágta. (Arany János) Haj, haj, haj! – kiabálta Zsolt. – Hopp! Hopp! Sohse halunk meg! … (Móricz Zsigmond) Anyám volt, apró, korán meghalt. (József Attila) || a. (átvitt értelemben, választékos) Meghal vkinek, vminek v. vki, vmi számára: teljesen és végérvényesen megszűnik a kapcsolata vkivel, vmivel, úgyannyira, mintha sohasem ismerte volna. Meghal a világ számára: lemond a társadalmi élet örömeiről, magányba húzódik. A férfi tekintete ezt mondta: … – Négy nap és meghaltam neked! Nem látlak többé, és a világ tovább forog. (Ambrus Zoltán) [Eszter] nem ír, se nem jön. Meghaltunk egymásnak! (Gárdonyi Géza) S a mult örökre hal meg nékünk … (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) <Szellemi, társadalmi jelenség, szellemi termék> teljesen és véglegesen elveszti hatását, jelentőségét. S szólj erősen, lantom, hogyha Már utósó e dalod; Hirtelen ne haljon ő meg! | Zengjék vissza az időnek Bércei, a századok. (Petőfi Sándor) Dejszen ami elmult, az meghalt, elveszett. (Arany János) Meghal minden és elmúlik minden, A dics, a dal, a rang, a bér. (Ady Endre) || c. (átvitt értelemben, választékos) <Érzés, meggyőződés> elveszti minden erejét; kialszik. Minden percben meghal valami benne … (Móricz Zsigmond)
Szólás(ok): ld. gyermek, nappal, sövény, vízszintes.
meghaló; meghalt v. megholt.
