megidéz
megidéz [g-i] tárgyas ige
1. Megidéz vkit: vkinek vmely hatóság – főleg bíróság – előtt való megjelenését elrendeli. Megidézték tanúnak. Megidéztek a tárgyalásra vagy húsz személyt. Megidézték a vádlott szüleit is. (Kosztolányi Dezső) || a. (átvitt értelemben) Mi vagyunk: Jövő és Igazság | … És hangosan, nagy-hangosan Idézzük meg hóhérainkat. (Ady Endre)
2. <Távol levő v. meghalt személyt, lelket babonás hit szerint> megjelenésre hív. Megidézte az apja szellemét. [Néhai Vajda János] Óh, vén por-ember, boldog néhai, Fáradt-irigyen, búsan megidézünk. (Ady Endre) Elhatározta, hogy megidézi az ördögöt, úgy, ahogy a Faustban látta. (Móra Ferenc)
megidézés; megidézett; megidézhető; megidéző; megidéztet.
