megír
megír [g-í] tárgyas ige
1. Megír vmit: vmely mű írását elvégzi, befejezi. Megírta a cikket, a levelet, a tanulmányt. Szilágyi | Örzsébet | Levelét megirta. (Arany János) A férfi reménytelen küzdelmének époszát azért írta csak meg, hogy reményt és hitet fakasszon. (Karinthy Frigyes)
2. <Vmely közölnivalót> levélben tudtul ad; <hírt, eseményt, véleményt> írásban közöl. Majd írd meg, hogy mikor érkezel. || a. (átvitt értelemben) A földesúr … | szétveret falut és tanyát … Cicáznak a szép csendőrtollak, | mosolyognak és szavatolnak, | megírják, ki lesz a követ. (József Attila)
3. Írásba foglal vmit. (vallásügy, régies) Meg va(gyo)n írva: a Bibliában olvasható. Megirta már Aesopus, a | Mesében, hogy járt az egyszeri róka. (Arany János–Arisztophanész-fordítás) Kelj föl, … szent vörös Nap, | … Hatalmasabb, pusztítóbb lennél, | Hogyha én nézlek. | S ha te rám néznél, lángot küldnél, Amiként az meg vagyon írva, | A gazokra. (Ady Endre) || a. Vmiben megír v. vminek megír: <vmely eseményt, tárgyat, esetleg személyt> vmely írásműben megörökít v. feldolgoz. A történetet egy író barátom is megírta egyik elbeszélésében. Nem regénynek, hanem elbeszélésnek írta meg a témát. Ha köztudomásúvá válik ez a skandalum, még tán … novellának írja meg valami furfangos literátor. (Mikszáth Kálmán) Zola, mikor naturalizmust követelt a színpadon, azt álmodhatta, amit Verga ebben a darabban megírt. (Ambrus Zoltán) || b. (átvitt értelemben) Meg van írva (vhol): (vminek alapján) sorsszerűen meg kell lennie; szükségszerű. Meg van írva a sors ® könyvében; így van megírva: így kell történnie. Az volt megírva a Kizmet [= Végzet] könyvében, hogy őt golyó ne ölje meg. (Jókai Mór) || c. Hol van az megírva? vajon szükségszerű-e az?; nem ismerem el kötelező erejűnek; tiltakozom ellene. Hol van megírva, hogy Széchenyi a vezér, s én köteles legyek utána menni? (Vas Gereben)
4. (régies) Írással megtölt, teleír vmit. [A király] Pergamen levelet vőn [= vett] ki tarsolyábul, Megirá, pecsétet is nyomott rá hátul. (Arany János)
