megismétel
megismétel [g-i] tárgyas ige
1. Megismétel vmit: újra, ismét véghezvisz vmit, ill. vmivel kapcs. cselekvést. Megismétli az eljárást, a gyakorlatot, a kísérletet; megismétli a füttyöt, a jelzést, a kiáltást; megismétli az ebédet, az ivást, a sétát. Majdnem minden ételt megismételt kétszer-háromszor is. (Tolnai Lajos) || a. <Műsorszámot, zeneműből egy részletet> még egyszer eljátszik, újra előad, v. bemutat kül. a közönség kívánságára. A művésznő megismételte az áriát, a jelenetet, a táncszámot. || b. Gyakorlás végett újra elpróbál vmit. Megismételjük a darabot, a tételt, ezt a jelenetet, ezt a részt. || c. <Rendsz. rövidebb mondanivalót> újra elmond. Megismételte a kérdést. Ismételd meg, amit mondtál! A jelentős hírt aznap többször is megismételték. Naiv várakozás lett volna, hogy pör esetén a grófnő megismételje szavait. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Vmi megismétel vmit: az események sora, rendje, egymásutánja úgy hozza magával, hogy vmi újra megtörténik, végbemegy, megismétlődik. Az élet néha megismétel ilyen meglepetéseket az álruhás hercegekkel … (Krúdy Gyula)
3. (iskolai) <Tanuló vmely osztályt rendsz. bukás következtében> újra jár, ismét elvégez. Nem tett vizsgát, hanem megismételte az osztályt. Kétszer ismételte meg a harmadik osztályt. (Kosztolányi Dezső)
megismételhető; megismételt; megismételtet; megismétlés; megismétlő.
