megjegyez
megjegyez tárgyas ige
1. (régies, irodalmi nyelvben) Jeggyel v. jellel ellát; megjelöl. Élethalálra senkivel sem vívok …, csak egy kicsit megjegyezni szeretem azt, aki nem tetszik. (Petőfi Sándor) A szénégető helyén felvettem egy darab szenet, avval … megjegyeztem a fák derekát. (Jókai Mór)
2. (átvitt értelemben) Emlékezetébe vés, ill. emlékezetében megtart, megőriz vmit; nem felejti el. Megjegyzi a címet, a telefonszámot; ezt megjegyzem magamnak: a) tudatosan törekszik•; b) <rendsz. sértéssel kapcsolatban:> számon tartom. Nem tudja megjegyezni az arcokat. Jegyezzük … meg jól, míg nyelvünk szeretete a csinosbult osztályok [= a műveltebbek] soraival össze nem forr, … addig a diadal, mit a törvényhozás nemes küzdése nyelvünk ügyében … leteszen, nemzetiségünk jövendőjét biztosítani sohasem fogja. (Kossuth Lajos) Kivallatják, kiszednek belőle mindent, amit a gyermek elméje megjegyzett. (Gárdonyi Géza) Kalauzolj, édes Emlékezet! | … Csak az Van, ami Volt, | csak amit megjegyeztél. (Szabó Lőrinc)
A 2. sz. jelentésből kimaradt egy sor. A negyedik sorban az a) jel utáni teljes, szöveg így hangzik: tudatosan törekszem emlékezetembe vésni, el nem felejteni;
3. <Rendsz. vmely elbeszélés, beszélgetés, vita folyamán> rövid észrevételként kijelent vmit. Helyesen jegyezte meg …; megjegyzem, megjegyzendő; meg kell jegyeznem: <elbeszélés, vita folyamán közbevetett észrevétel, ellenérv, ellentmondás bevezetésére:> nem szabad megfeledkezni róla. Előre is megjegyezzük, hogy az öreg Krammer bécsi polgár volt. (Jókai Mór) Kellemes fiatalembernek látszik – jegyezte meg Tóth Mihály. (Mikszáth Kálmán)
4. (ritka, régies) <Vmely bűncselekménye, politikai magatartása miatt a hatóság, a rendőrség> a bűnösök, a gyanúsak közé feljegyez vkit. Azzal az úrral egy kis baj van … Ő meg van jegyezve a forradalomban való részvét miatt. (Jókai Mór)
megjegyezget; megjegyezhető; megjegyeztet; megjegyzett; megjegyző.
