megjelent [1]
megjelent [1] tárgyas ige (régies)
1. (Be)jelent (1). Vígy könyvszobámba [= könyves szobámba] gyertyát, Lucius. | S ha ég, jelentsd meg itt. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) Általában az ilynemű jóslat … hogy gyilkosa halálát előre megjelenti, nem szokatlan eposzi vonás. (Arany János) [Akli] arra kért utolsó szavával, hogy … mindezt megjelentsem felségednek. (Mikszáth Kálmán)
2. (ritka) Megjelenti magát: <halott – babonás hiedelem szerint –> kísértetként megjelenik. Valami kedves rokona vagy ismerőse, nem tudom én, ki, megjelentette magát, ahogy azt szokták az olyanok, akik valahol a távolban meghalnak. (Mikszáth Kálmán)
megjelentés; megjelentett; megjelenthető; megjelentő.
