megköszön
megköszön tárgyas ige
1. Megköszön vmit: köszönetét fejezi ki vmiért. Megköszöni az ajándékot; megköszöni vkinek a fáradságát, a segítségét, a szívességét; megköszöni a vendéglátást. Megköszönte, hogy segítettem rajta. Szólott a király – … „Pénzre több szükséged van neked, vitézem.” | Mire markomat már tömve, dugva érzem, | Szépen megköszöntem, rája elbúcsúztam. (Garay János) Tavaly … elfogadta tőle az évenkénti mogyoróküldeményt. Meg is köszönte levélkében. (Mikszáth Kálmán) Mézszőke barátom áradozó levélben köszönte meg figyelmünket. (Kosztolányi Dezső) || a. (régies, irodalmi nyelvben) Köszönetet mondva visszautasít, nem fogad el vmit. A kancellár megkínálta udvariasan a hölgyet a kerevetre üléssel, Julianna megköszönte azt. – Kérelmező vagyok, állnom illik. (Jókai Mór)
2. Azt v. ezt nem köszöni meg: <fenyegetésképpen:> annak v. ennek nem fog örülni. Majd megsimogatlak, de azt nem köszönöd meg! Ne várd, hogy magam menjek érte, mert azt meg nem köszönöd. (Jókai Mór) || a. Köszönje meg, hogy …: örüljön neki, legyen hálás érte, hogy … Köszönje meg, hogy nem pofoztam föl!
megköszönés; megköszönhetetlen; megköszönhető; megköszönő; megköszönt melléknév.
