megkövet
megkövet tárgyas ige
1. (népies, választékos) (Ünnepélyes) bocsánatkéréssel megengesztel vkit. Megkövette ellenfelét. Férje megkövette a megbántott asszonyt. Ha haragszol, megkövetlek, Békélj meg, szép angyalkám! (Csokonai Vitéz Mihály) Lódulj utána, kövesd meg szépen, hogy ne haragudjék. (Vörösmarty Mihály) Te siess apádhoz és kövesd meg szépen. (Arany János)
2. (népies, régies) Megkövetem: <udvarias, olykor alázatoskodó mentegetődzésként:> előre is bocsánatát kérem, ha szavaimmal sérteném, ingerelném v. untatnám; bocsánat a(z illetlen) kifejezésért. Alássan, illően megkövetem, de ez a munka egy garast sem ér. Megkövetem tisztelettel, de tévedni tetszik. Megkövetem arról királyi személyed, Szabadon szólásom gonoszra ne véljed. (Arany János) Nagy jó uram, … minden lefekvéskor, amint … leeresztem, megkövetem alássan, a szoknyáimat, elmondom én a napi imádságomat. (Mikszáth Kálmán) Hát én csak annyit akarnék, egy kis birtokocskát, csak olyanocskát, ahol megkövetem, a fenekem letegyem. (Móricz Zsigmond)
megkövetés; megkövetett; megkövethető; megkövető.
