megkövetel
megkövetel tárgyas ige
1. Megkövetel vmit: állandóan, következetesen és rendsz. eredményesen követeli, hogy vmit megadjanak v. teljesítsenek neki. A gyermek is megköveteli a maga porcióját. A munkavezető megköveteli a jó munkát. [A] dagadt bőrtárcájú, hangos gavalléroknak nem kellett a régi cigány, megkövetelték … az új pesti módit. (Kuncz Aladár) Az urak … megkövetelték, hogy legalább a nemeslevelét mutassa be a pap. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Vmi megkövetel vmit: vminek a létéhez, fennmaradásához, működéséhez feltétlenül szüksége van vmire. A gyümölcsfa megköveteli a gondos ápolást. Ez a gép megköveteli az állandó, olajozást. A test megköveteli a maga pihenését. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben) Vmi megkövetel vmit: vmely munka folyásának, vmely cselekvés eredményének, sikerének v. vmely terv teljesülésének elengedhetetlen feltétele vmi. A tanulás megköveteli a teljes figyelmet. Vállalkozásunk sikere megköveteli a teljes odaadást.
megkövetelés; megkövetelhető; megkövetelő; megkövetelt; megköveteltet.
