megkövez
megkövez tárgyas ige
1. Kövekkel, kődarabokkal dobálva megöl vkit. István vértanút megkövezték. Ez a maga szerencséje, hogy az ilyen vénasszonyokat is el tudja bolondítani. Másképp már régen … megkövezték volna a nagy piacon. (Kaffka Margit) Csak egy szó köll, hogy kibillenjön: ott köveznek mög bennünket a város közepin. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, ritka, túlzó) Megkövez vkit: <tömeg, közösség> magatartása miatt a legszigorúbban elítél vkit, halált kíván a fejére.
megkövezés; megkövezett; megkövező; megköveztet.
