megkülönböztet
megkülönböztet [mëkkülömbösztet] tárgyas ige -tem, -ett [e, ë], ..essen [e-ë]
1. Megkülönböztet vkit, vmit: különbséget tesz vkik, vmik között, kiemeli eltérő sajátságaikat. Megkülönböztetik a nyugati szlávokat a keletiektől. Négy évszakot különböztetünk meg. Van … történeti hitel, mely a tények valóságán épül, ezzel szemben megkülönböztetem az eposzi hitelt. (Arany János) || a. Vkit, vmit megkülönböztet vmitől: észreveszi a köztük levő különbséget. Megkülönbözteti a búzát a rozstól. Megkülönbözteti a hollót a varjútól. Megkülönbözteti a kínaiakat a japánoktól. Megkülönbözteti a jót a rossztól. A dohányfüstben nem lehete [őket] egymástól megkülönböztetni. (Jókai Mór) || b. Megkülönböztet vmit, ritk. vkit: <megfelelő körülmények között> érzékel, érzékelés alapján felismer vkit, vmit. Jancsi szeme hozzászokott a sötétséghez, meg tudta különböztetni a tárgyak körvonalait. (Kosztolányi Dezső)
2. Vmi mutatja, jelzi vkik, vmik között a különbséget. Arca, hangja, járása, termete megkülönbözteti vkitől. A borok zamata különbözteti meg az évjáratokat. Tömérdek birka volt a keze alatt, egyforma kifejezéstelen arcú állatok, melyeket nem különböztet meg elütő arcszín. (Mikszáth Kálmán)
3. (régies, választékos) Többek közül kiemel, kitüntet (3) vkit, elsőbbséget ad neki. Azzal különböztette meg, hogy az asztalfőre ültette. Érdemeinek felsorolásával, műveinek méltatásával mindenki mástól megkülönböztette. Kitüntetjük, megkülönböztetjük a többiektől, fölfedezzük a jó tulajdonságait. (Jókai Mór) Erzsike sokszor megszólított, megkülönböztetett. (Mikszáth Kálmán)
megkülönböztethetetlen; megkülönböztethető; megkülönböztető.
