meglepő
meglepő [ë-e] melléknév -en [e] v. -n, -bb
1. Olyan, aki, ami meglep (1) vkit; meglepetést (1), csodálkozást keltő. Meglepő hasonlóság, véletlen. [Kemény Zsigmond] költői föl-fölvillanása … különösen a női jellemeknek … ad meglepő elevenséget. (Péterfy Jenő) || a. A kialakulttól, a megszokottól, az általánostól – rendsz. jó irányban – eltérő. Meglepően olcsón kaptam. Meglepően ízlésesen öltözködik. Egy bagoly meglepően utánozza csudálatos huhogásával a harangszót. (Mikszáth Kálmán) A tarokk nem afféle sehonnai játék … Hosszú, mint egy furfangos mese, melynek csalafinta bevezetése van, … meglepő gyors kifejlete. (Kosztolányi Dezső)
2. Meglepetéssel (3) kedveskedő, vkit vmivel (váratlanul) megajándékozó. A feleségét születésnapi ajándékkal meglepő férj.
3. Vkit váratlanul meglátogató, vhová, vkihez betoppanó. A családot későn meglepő ismerősök. || a. Vkit, vmit hirtelen, észrevétlenül megtámadó, utolérő, megtaláló. Az ellenséget meglepő géppuskatűz.
