megmagyaráz
megmagyaráz tárgyas ige
1. <Jelenséget v. folyamatot, eseményt, viselkedést, állapotot> okainak, indítékainak, összefüggéseinek feltárásával teljesen érthetővé, világossá tesz; megértet. Megmagyarázza a ® bizonyítványát. Megmagyarázza a szivárvány keletkezését. Ezzel még nem magyaráztál meg semmit. Egy embernek az ittlétét nem tudom magamnak megmagyarázni. (Jókai Mór) || a. (ritka, régies) Megmagyarázza magát: feltárja tettének indító okait. Csillapítólag szólt, de méltósággal; nem védte, hanem csak megmagyarázta magát. (Mikszáth Kálmán) || b. (átvitt értelemben) Megmagyaráz vmit: <vmely állapot, helyzet, körülmény> alkalmas arra, hogy érthetővé tegyen bizonyos tényt, hogy következtetést lehessen levonni belőle. Mulattatott, hogy ez a száraz, keserves, savanyú faj ilyen vérbő, egészséges és ropogó férfit kapott … Nem falubeli volt a vő, … ez sokat megmagyaráz. (Móricz Zsigmond)
2. Vki számára vmilyen szempontból nehéz, elvont, bonyolult, ill. ilyennek látszó <szót, kifejezést, szöveget, fogalmat> ismert, egyszerű, konkrét szavakkal, fogalmakkal helyettesítve, példákkal szemléltetve, teljesen érthetővé tesz; megértet. Magyarázd meg nekem ezt az Ady-verset! Megmagyarázta, hogy mi az az értéktöbblet. A diák arra gondolt, vajon tudja-é ez az egyszerű pásztorember, mi a haza? Vágy fogta el, hogy megmagyarázza neki. (Móricz Zsigmond) || a. <Műalkotást, zeneművet> úgy tesz érthetővé, hogy mondanivalóját szavakba foglalja, formai sajátságait elemzi, és keletkezésének körülményeit megismerteti. Szeretném, ha valaki megmagyarázná nekem Bartóknak ezt a művét. A művészettörténész megmagyarázta hallgatóinak Egry József képeit.
3. <Vmely gyakorlati ismeretet> szavakkal, megmutatással részletesen és eredményesen közöl; elmagyaráz. Megmagyarázta, hogy jutok el a legközelebbi vasútállomásra.
megmagyarázás; megmagyarázgat; megmagyarázható; megmagyarázó; megmagyarázott; megmagyaráztat.
