megmar
megmar tárgyas ige
1. Marva megsebez vkit, vmit; marással sebet ejt, okoz vkin, vmin. A vadászt megmarta a kígyó. Három gyermeket megmart a veszett kutya. A farkas megmarta a lovakat. Ellenség kutyáját, Ha megmart volna bár, ily éjszakán Tüzem mellé bocsátnám. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
2. (ritka) Megmar vmit: <csípős v. maró anyag> a nyálkahártyát izgatva, ingerelve, múló gyulladást okoz rajta; kimar. A paprika … ugy-e, hogy megmarja az embernek nyelvét? (Vas Gereben)
3. (átvitt értelemben, rosszalló) Szóban v. írásban megtámad, súlyosan megsért, megrágalmaz vkit, lelki sebet üt rajta. Az az asszony már minden szomszédját megmarta. Mindenkit megmar maga körül. Isten veled, te elpártolt barát, Veszett ebként, ki szívem megmarád. (Petőfi Sándor) Engemet is már több versben megmart. (Tolnai Lajos)
megmarás; megmarat; megmaró; megmart.
