megmarad
megmarad tárgyatlan ige
1. <Élőlény, tárgy> huzamosabb időre v. végleg ott marad, ahol volt, továbbra is a helyén marad; nem mozdul el, <élőlény> nem megy el. Megmarad vhol (vminek): hosszabb időre továbbra is ott marad (vmely minőségben, hogy vminek a szerepét betöltse); megmarad állásában; megmarad a faluban tanítónak; nem tud egy helyben megmaradni: a) nem tud hosszabb ideig mozdulatlanul maradni, sokat izeg-mozog; b) tartózkodási v. foglalkozási helyét gyakran változtatja, nyughatatlan. Alig tudott a nyeregben megmaradni. Minden megmaradt, csak a ruháit vitték el. Én magam ellen sokszor elkövettem | Merénylet.• Egy golyó megmaradt | Két borda közt. (Juhász Gyula) || a. (kissé népies) Hosszabb ideig v. továbbra is ott időzik, ott tartózkodik vhol; vesztegel, nem tágít. Nem lehet megmaradni mellette: <vmely elviselhetetlennek érzett tulajdonsága miatt> nem lehet együtt lenni, tartózkodni vele. Éjszakára megmaradtak nálunk. A hajó megmaradt a révben, amíg elült a vihar. Sokáig megmaradt egy-egy munkahelyén. Mikor eszik, úgy szuszog, hogy nem lehet mellette megmaradni. (Jókai Mór) || b. <Személy> bizonyos időponton túl továbbra is abban a beosztásban, foglalkozásban, állapotban marad, amelyben addig volt. A régi vezetőség két tagja megmaradt. Az ozmán hadseregnél alkalmazást nyert; abban meg is maradt. (Jókai Mór) || c. (átvitt értelemben) Megmarad vmiben, vminél, vmi mellett: szándékát, gondolatát, álláspontját nem változtatja meg, kitart vmi mellett. Megmarad hitében; megmarad állítása, elhatározása, meggyőződése mellett; megmaradok amellett, hogy … Maradjunk meg a megállapodásunknál, a napirendnél. Te megmaradsz makacsul a szándékodnál. (Mikszáth Kálmán)
Az 1. jelentés 14. sorában a Juhász-idézetben a sor elején álló szó helyesen Merényletet.
2. Megmarad vminek, vmilyennek: továbbra is az, ill. olyan marad. Megmarad agglegénynek, diáknak, szorgalmasnak. Megmaradt jó gazdának. A tagrevízió után is megmaradt párttagnak. Megmaradt ugyanolyan fiatalnak, amilyen húsz évvel ezelőtt volt. Az az értelmi harmónia, mely a barátság alapja, férfi és nő közt is könnyebben képzelhető el ott, ahol a férfi és a nő közt kisebb a szellemi távolság, mint ott, ahol a nő megmaradt puszta szellemi játékszernek. (Ambrus Zoltán)
3. Megmarad vmiben v. (ritka) vminél: huzamosabb időre vmely állapotban marad. Megmarad a nyomorúságában; megmarad eredeti alakjában. Türelem, … Oh a föld boldog lehetne, Hogyha rajta te nem volnál, S míg te rajta léssz, mindaddig Megmaradunk a nyomornál. (Petőfi Sándor) || a. (rendsz. tagadó alakban) (tájszó) Megmarad vkitől, vmitől: nyugodtan tud maradni tőle. Nem marad meg vkinek a szájától: nincs nyugta tőle, folyton veszekedik, pöröl vele. Sietek, mert ennek az asszonynak a szájától nem maradhatok meg. Annyira sír ez a gyerek, hogy nem lehet megmaradni tőle.
4. Folytatólag(osan) létezik, továbbra is lesz, nem változik meg, nem pusztul el; megőrződik; <időjárás> nem változik meg, <hó> nem olvad el. Megmaradt: létezése nem szűnt meg. Megmarad a hagyomány. Nem maradnak meg a ruhái, hamar elnyüvi őket. Az egész falu leégett, csak a kormos falak maradtak meg. Megmarad a szép idő. Hát csak ez maradt meg nagyratörő terveidből? Megmarad benne a rábízott titok. Ha csak a szárat tépjük, a gyökér megmarad. A cikk fele megmarad, a felét újra kell írni. Ezen a télen már karácsony előtt leesett a hó, és meg is maradt. Mi marad meg belőled, drága jó atyám? … Csak halhatatlan szellemed …! (Ambrus Zoltán) Megmaradtak a békeidőből fekete taftból készült könyökvédői. (Kuncz Aladár) || a. (Vmiből) megmarad vmi: <nagyobb részben felhasználódott, elfogyott, megsemmisült dolgokból v. személyekből, ill. olyasmiből, ami vkinek, vminek a birtokából, hatásköréből kikerült> továbbra is marad, épségben marad, nem fogy el, nem vész el, nem kerül felhasználásra. Megmarad magnak ¬ vmi; nem marad meg nála a pénz: hamar elkölti a pénzt: nem marad meg benne semmi: minden ételt, italt kihány. Az étel fele megmaradt. Két jegy megmaradt. Kilenc zsák lencse megmaradt. Vagyonából megmaradt egy kevés. Mindene elveszett, csak a reménye maradt meg. (szójárás) Inkább a ® has szakadjon, mint az étel v. ez a kicsi megmaradjon. Ha forr az érc, a rossz salak kihull, De a nemesb rész tisztán megmarad. (Madách Imre) Megmaradt neki tisztán egy pár száz hold. (Mikszáth Kálmán) || b. <Személy, kül. beteg> életben marad, nem hal meg. Ha a beteg túléli ezt a rohamot, megmarad. Olyan súlyos az állapota, hogy talán meg sem marad. Most már biztos, hogy megmarad. Az ütközet után csak hét katona maradt meg a századból. Doktor úr, megmaradok-e? – Meg akar maradni: szereti az életet. (Gárdonyi Géza) Nem tudom, miért, meddig Maradok meg még neked, De a kezedet fogom S őrizem a szemedet. (Ady Endre) || c. (átvitt értelemben) <Mint tudattartalom> továbbra is huzamosabb ideig változatlanul hatva megőrződik. Megmarad az emlék; megmarad vmi az emlékezetében, a fejében: sokáig nem felejt el vmit. Megmarad a fejében a tudomány. Vannak olyan arcok, amelyek úgy megmaradnak bennünk, mint az olajfestmények a falon. Nem változnak. (Gárdonyi Géza) A szomorú | részvét megmaradt bennem … | s a … kíváncsiság. (Szabó Lőrinc) || d. (átvitt értelemben is, ritka) Megmarad vmiül: más dolgok elveszte, pusztulása után vminek a szerepét még betölti vmi. Mi marad itt meg végső menedékül … – Egy jó szivar tán s egy szép, büszke bánat? (Juhász Gyula)
Szólás(ok): ld. kecske.
megmaradó; megmaradt.
