megnevez
megnevez tárgyas ige
1. Megnevez vkit: vkinek a nevét megmondja; nevén nevez vkit. Bűntársait nem volt hajlandó megnevezni. Nem nevezte meg az illetőt. [A doktor] a társaságra nézett, a doktorné megnevezte őket: – Törökné, a lánya Berta, Nyéky úr… (Gárdonyi Géza) || a. Megnevezi magát: nevét, (rangját, foglalkozását) megmondja. A látogató ekkor megnevezte magát. Egy magát megnevezni nem akaró jóakaród küldi.
2. (jogtudomány) <Személy vmely jogi cselekménnyel kapcsolatban> név szerint kijelöl vkit. Megnevezi az ügyvédjét: közli, hogy az adott ügyben ki az ügyvédje; megnevezi tanúit: közli azoknak a nevét, akiknek vmely bírósági tárgyaláson a kihallgatását kéri.
3. (választékos) Megjelöl, meghatároz vmit. Megnevezte a küldemény rendeltetését. Eljárásának okát nem nevezte meg. || a. (hivatalos) Megnevez vmit: vmely szabványosított terméknek v. műveletnek olyan nevet ad, amely a szóban forgó fogalom pontos felidézésére szükséges és elégséges.
megnevezés; megnevezett; megnevező; megneveztet.
