megnyugszik
megnyugszik tárgyatlan ige, (népies, régies) megnyugoszik
1. Megnyugszik vki: vkinek az aggodalma, félelme, kétkedése, bizalmatlansága eloszlik. A jó hírektől megnyugodott. Mikor a jól ismert lépteket meghallotta, egyszeriben megnyugodott. Az értesülések megszerzése után megnyugodott, s beleegyezett a házasságba. || a. <Felfokozott működésű, megerőltetett szerv> működése ismét normális lesz. Szíve egy pár napi pihenés után megnyugodott. || b. Megnyugszik vmi: vmely természeti v. lelki jelenségnek a mozgalmassága, felfokozott állapota megszűnik. Megnyugszik az idő, a tenger. A békítő szavakra megnyugodott a kedélye.
2. Megnyugszik vmiben: belenyugszik vmibe. Megnyugszik az adott helyzetben; megnyugszik a sorsban, a változhatatlanban. Ebben nem tudok megnyugodni. No, megnyugszom ebben: Van egy szép virágszál a ti kertetekben. (Arany János) Csecsemőkortól, végig, megnyugodtak benne, hogy este le kell feküdni. (Móricz Zsigmond) || a. (jogtudomány) Megnyugszik az ítéletben: nem fellebbez.
3. (régies) Megpihen vhol, vmin. Megnyugszik rajta a szeme: kedvteléssel, önfeledten, hosszasan nézi. Nyugodjatok meg e sziklán. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás)
megnyugodás; megnyugodó v. megnyugvó; megnyugodott.
