megnyugtató
megnyugtató melléknév -n v. -an v. -lag, -bb
Általában olyan, aki, ami megnyugtat (1–2) vkit, vmit. A türelmetlen beteget megnyugtató orvos; a nagyközönséget megnyugtató nyilatkozat. || a. Olyan, ami megnyugvást okoz; pihentető, jóleső. Megnyugtató légkör, zene. || b. Bizalmat adó; bátorító. A helyzet megnyugtató. Megnyugtató híreket kap. Megnyugtató kijelentéseket tesz. Milyen megnyugtató, hogy egy meg egy az mindig kettő. (Kosztolányi Dezső) A lényük volt imponáló és megnyugtató. (Móricz Zsigmond) || c. Bizalmat, hitelt érdemlő; kielégítő. Nem tudott a kérdésre megnyugtató választ adni.
