megöl
megöl [g-ö] tárgyas ige
1. <Ember vmely állatot v. más embert> életétől erőszakkal, szándékosan v. akaratlanul megfoszt. Megöli a csirkét, az egeret, a legyet, a lovat. Párbajban megölte vetélytársát. Ma hajnalban két pisztolylövéssel megölték. Bosszúból, féltékenységből ölték meg. Állati kegyetlenséggel ölték meg. Ne taposs rá a kismacskára, mert megölöd! Denaturált szesszel öli meg a bogarakat. Szóláshasonlat(ok): úgy néz rá, mintha apját-anyját megölte volna. Megöltek egy legényt Hatvan forintjáért, | Bevetették a Tiszába | Piros pej lováért. (népköltés) Danton! tekints ez összeesküvőre, Téged kivánt megölni, én ölém meg. (Madách Imre) Úgy mondták a fogolyirodában, hogy most már nemsokára vége lesz a háborúnak, mert otthon revolúció van, megölték a cárt. (Móra Ferenc) || a. Megöli magát: öngyilkosságot követ el. Csupa szerelemből gavallérosan megöli magát. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
2. <Élőlényt vmely romboló, pusztító anyag v. vmely történés, folyamat, nagy sebességgel haladó tárgy> elpusztít, halálát okozza, életét kioltja. Megöli az iszákossága. Megölte az alkohol. A fertőtlenítés megöli a baktériumokat. A robbanás, a széngáz többeket megölt. Őt is megölte egy golyó. Gyilkos kór, lassú sorvadás ölte meg. Megölte a háztetőről leesett cserép. Az agyvérzés néhány pillanat alatt megölte. (Kosztolányi Dezső) A gyerekek elcsatangoltak a háztól, de az asszony éppen a konyhában főzött, őt megölte a robbanás. (Nagy Lajos) || a. (ritka) <Fogideget> elöl (2), kiöl.
3. (átvitt értelemben, költői nyelvben, rendsz. túlzó) Megöl vkit: <vmely érzés> vkin elhatalmasodva testét-lelkét pusztítja, rombolja, és gyak. teljesen romlásba viszi v. letöri. Megöl a bánat, a fájdalom, a félelem, a szégyen, az unalom; (bizalmas, túlzó) (majd) megöli a méreg: sokat v. nagyon mérgelődik. Lassanként megölnek a Hosszas bánatok. (Bajza József) Nyakamon penészlik az unalom örve, Testem meg van törve, lelkem meg van ölve! (Arany János) Az élet nyitja a halálba van? | E kérdés sorvaszt s e kétség megöl. (Komjáthy Jenő) || a. (bizalmas, túlzó) (Majd) megöli a kíváncsiság: gyötri a fékezhetetlen kíváncsiság.
4. (átvitt értelemben) <Érzést> megsemmisít vkiben. Megölt benne minden ambíciót, vágyat. Nyerseségével, ridegségével megölte benne a szerelmet. || a. (átvitt értelemben) <Hangulatot, érzelmi megnyilvánulást> vmely ellentétes érzés felkeltésével megsemmisít. Elkeseredett szavaival egy csapásra megölte a jókedvet, a derűs hangulatot.
5. (átvitt értelemben) <Személyt, intézményt> anyagilag tönkretesz; <cselekvést, folyamatot> lehetetlenné tesz. Üzletét a tőkés gazdaságban megölte a konkurrencia. Megöl bennünket az a vasút. (Vas Gereben)
6. (átvitt értelemben, ritka, bizalmas) <Tréfát v. csattanót> hatástalanná tesz, lelő (3). Ügyetlenül mondta el a viccet, megölte a poénjét.
megölés; megölet; megölhető; megölő; megölt.
