megragad
megragad ige
I. tárgyatlan Ott marad vhol.
1. Megragad vhol: <tárgy> vmihez ragadva, nem tud onnan elmozdulni, megmarad a helyén. A bélyeg megragad a levélen. Azután egy hintó, zökögve-zokogva [= meg-megzökkenve], Jött a gonosz úton, nyolc ló belefogva… Hó! egyszerre megáll, hogy se té, se tova Nem birja mozdítni nyolc nagy erős lova, Ugy megragad a záp agyagos mély sárban. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, bizalmas) <Személy> huzamos ideig v. örökre ott marad vhol, mert (ott) jól érzi magát, v. mert (ott) megszokta a körülményeket, úgyhogy szinte meg sem tud válni attól a helytől. Így ragadt meg Varga Mihály a katángfalvi kúrián… (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben, bizalmas) Megragad vhol: <állat> odaszokik vhova, és ott marad. A talált kutya megragadt a háznál.
3. (átvitt értelemben, ritka) <Növény, növényrész> meggyökerezik, gyökeret ver, megfogamzik. Megragadt a palánta. Úgy látom, megragadt az oltás a fán.
4. (átvitt értelemben) Szeme, tekintete megragad vkin, vmin: feszült érdeklődéssel kezd nézni vkit, vmit, úgyhogy nem tudja levenni a szemét, tekintetét róla. A diák… tekintete az óriás bocskorán ragadt meg. (Gárdonyi Géza)
5. (átvitt értelemben) Vmi megragad (az) emlék(ezet)ében, (a) gondolataiban, (a) lelkében v. az elméjében: emlékezetében megmarad vmi, visszaemlékszik vmire. Illavaynak megragadt az emlékében az a mondás. (Jókai Mór) Prédikálhat ott akár maga a… püspök, egy ige se ragad meg abból senkinek se az elméjében. (Gárdonyi Géza)
II. tárgyas Hirtelen megfog.
1. Hirtelen, gyors, erős mozdulattal tartani, fogni kezd vkit, vmit. Megragad vkit a karjánál. Megragadta örömében a kezét. Karjával megragadta és vitte. Megragadta a vállát egy hatalmas kéz. Az óriások sem pihentek azalatt, Mindenikök egy-egy boszorkányt megragadt. (Petőfi Sándor) Megragadá Lajos nyakon egyik kézzel | Az állatot. (Arany János) Pista dühében megragadta a nyakán a gallért, hogy letépi. (Móricz Zsigmond)
2. (átvitt értelemben) Megragadja a hatalmat: hirtelen és fegyveres erővel megszerzi, magához ragadja a hatalmat. A proletariátus megragadta a hatalmat, és megdöntötte a burzsoázia uralmát.
3. (átvitt értelemben) <Állandósult szókapcsolatokban.> Vmely éppen kínálkozó lehetőséget azonnal kihasznál, a maga céljai érdekében felhasznál. Megragadja az alkalmat, a lehetőséget, a szerencsét; megragadja a szót: él a lehetőséggel, hogy beszélhet. Minden alkalmat megragad, hogy… Megragadom az alkalmat, hogy kifejezzem hálámat. A kisvárosi pletyka megragadja az alkalmat, hogy… jóval többet mondjon az igaznál. (Vas Gereben) Az adminisztrátor… igyekezett minden alkalmat megragadni, hogy a csorbát kiköszörülje. (Kuncz Aladár)
4. (átvitt értelemben) Megragad vkit, megragadja vkinek a figyelmét, képzeletét, lelkét: <tárgy, jelenség, esemény> felhívja és teljesen leköti vkinek a figyelmét, lelkesedéssel, gyönyörűséggel, csodálattal tölti el a lelkét. Az eléje táruló szokatlan látvány erősen megragadta a fantáziáját. Nagyon megragadott a vidék, amikor ott jártam. Az esemény, amely lelkét megragadta: egy végvár hősi védelme. (Arany János) A színpadon egy hatalmas alak ragadja meg a figyelmünket, aki tehetetlenül vergődik, gyötrődik és átkozza önmagát. (Ambrus Zoltán) A tóparti vadászkunyhó megragadta a fantáziámat. (Gárdonyi Géza)
megragadás; megragadható; megragadott v. megragadt; megragadtat.
