megráz
megráz tárgyas ige
1. <Emberi v. természeti erő> rázva, erős mozdulattal gyorsan megmozgat. Megrázza a fát; megrázza a fejét: fejének gyors, jobbra-balra mozgatásával tagadást v. ellenkezést fejez ki; megrázza vkinek a kezét: <kézfogás közben, barátságos üdvözlésként>; megrázza magát; megrázza még szakállát Gergely. Szóláshasonlat(ok): megrázza mint Krisztus a vargát. „Nem úgy, király”, kiált a hős; S megrázza ősz fejét. (Garay János) Rázd meg magadat báránykám, hadd hallom csengődnek szívettépő hangját. (Mikszáth Kálmán) Erősen megszorította a Szindbád kezét, kissé meg is rázta. (Krúdy Gyula) || a. <Hangot adó eszközt> rázva megszólaltat. Megrázza a kolompot. || b. <Robbanás, lezuhanó nagyobb tárgy, földrengés ereje, haladó nehezebb jármű> megrázkódtat, megreszkettet vmit. A földrengés megrázta a házakat. Rettenetes dörgés rázta meg a hegyeket. (Karinthy Frigyes) Döngő falak között | a kapualjat megrázva döcög | egy régi szekér. (Szabó Lőrinc)
2. Megráz vkit: <nem szigetelt villamos áram érintéskor> a rázkódás érzetét kelti vkiben. Ne nyúlj a dróthoz, mert megráz az áram! Megrázta a villany!
3. (átvitt értelemben) Megráz vkit: mély lelki bánatot, megdöbbenést, megrendülést okoz neki. Ez a hír erősen megrázta. Az ormánsági egyke-kérdés… megrázott. (Móricz Zsigmond) (tárgy nélkül) (átvitt értelemben) Bohózatba illő csattanó, mely bosszant, ahelyett, hogy megrázna. (Ambrus Zoltán)
megrázás; megrázat; megrázható; megrázogat; megrázott.
