megszállott
megszállott melléknév és főnév
I. melléknév -an
1. Olyan, akit, amit <babonás hiedelem szerint> vmely – rendsz. ártó – szellem hatalmába kerített, megszállt (I. 4). Az ördögtől megszállott ember. Gáspár… még aznap beszentelteté pénzeit a helybeli egyházfival, ki azokat egyenesen az ördögtől megszállottaknak állította. (Jókai Mór) || a. (kissé rosszalló) Olyan <személy>, akit vmely eszme, szenvedély annyira hatalmában tart, hogy gondolatai és cselekvései mindig arra irányulnak. Megszállott ember, lélek, képgyűjtő.
2. (ritka) Megszállt (2). A megszállott ország, terület. Kémeim által is gyakran tudakoztam: Van-e a megszállott népnek elesége És ivó kútvizben nincsen-é szüksége? (Arany János)
II. főnév -at, -ja (kissé rosszalló) Megszállott (I. 1a) személy. Az eszme, a motorozás megszállottja. Úgy viselkedik, mint egy megszállott. Hadd keringjenek körülötte tovább a téboly és szenvedély lihető megszállottjai… (Karinthy Frigyes)
megszállottság.
