megszeg
megszeg [ë-e] tárgyas ige
1. <Egészben levő kenyeret v. más élelmiszer-készítményt, nagyobb gyümölcsöt> késsel kétfelé vág, hogy további darabokat szelhessen belőle. Megszegi a kalácsot, a dinnyét. Az időt mi hoztuk | magunkkal, | hoztuk… | a kenyérrel, mely megpenészedett, amig a | munkás megszeghette. (József Attila)
2. (választékos) <Vmely rendelkezést, megegyezést, ígéretet> tudatosan megsért (2), áthág, nem tart meg. Megszegi a határozatot, a parancsot, a törvényt; megszegi az alkut, az egyezményt, a szerződést; megszegi esküjét, ígéretét, szavát; megszeg vmely elvet, utasítást; megszegi a fegyelmet. De mit tegyen hát most? megszegje a hitet Mellyet zászlajának hűségére letett? (Arany János) Hát a katonai becsületszó? Szabad-e azt megszegni? (Jókai Mór)
3. (tájszó, régies) Megszegi vmijét: vmely testrészét, kül. nyakát, hirtelen mereven, feszesen kezdi tartani. Nyakát megszegve, fejtől lábig lassú pillantásokkal nézi végig a csendőrt. (Tömörkény István) || a. (népies) Megszegi magát: <ember, ló> hirtelen csökönyösen kezd viselkedni. A botot a fejével a háta mögé, egészen a tulajdon dereka közepére akasztván, megszegte magát. (Tömörkény István)
4. (tájszó) Megszeg vmit: a szekér rúdját hátrafelé tolás közben jobbra v. balra fordítja, hogy a szekér a kívánt irányban haladjon. Megszegik a szekeret. Szegd meg egy kicsit a rúdját, mert így nem jó irányba megy!
megszegés; megszeget; megszegett; megszeghető; megszegő.
