megszokott
megszokott melléknév és főnév
I. melléknév -an, -abb
1. Olyan, akit, amit gyakori látása, használata, ismétlődése folytán megszoktak (1–3); jól ismert. Megszokott arcok, környezet, társaság; megszokott munkakör. Igazán bolond ötlet azzal fejezni ki pompát, hogy valamit elvágnak egy szabályszerű, megszokott ruhadarabból. (Mikszáth Kálmán) Jolánt kétségbeejtette a gondolat, hogy az ő megszokott legyezőjével ezentúl az Emma pompázzon. (Babits Mihály)
2. Olyan <dolog>, amely megszokásból vkinek második természetévé vált, amire vki v. vmely állat rászokott. Ez az ő megszokott szavajárása. Megszokott mozdulatával lép a közönség elé. A cserkesz paripák egész megszokottan vágtak neki a hullámnak, s átúsztattak lovasaikkal. (Jókai Mór)
3. (ritka) Olyan <személy, állat>, aki, amely a rá nézve eleinte idegen helyen v. környezetben otthonossá vált, azt megszokta. Az új otthonukban megszokott lakók; a kalitkában megszokott madár.
II. főnév -at (ritka) Megszokott dolog. Csak [azok]… tudnak az egyformaságban üdvöt lelni, …akik rendszert csinálnak a megszokottnak a kultuszából. (Ambrus Zoltán)
megszokottság.
