megszólamlik
megszólamlik tárgyatlan ige -ok, -asz; -ott; ..moljon (..moljék); -ani (régies, irodalmi nyelvben)
1. <Ember, állat> szólni kezd, megszólal. Halljuk Harist; Haris szólni akar. – Meg akar szólamlani, mint Bálám szamara. Halljuk! (Vörösmarty Mihály) Toldi György… Megszólamlott aztán végre valahára. (Arany János)
2. <Hangot adó tárgy> hangot kezd hallatni, adni. Megszólamlottak az ágyúk, a harangok, a hegedűk, a trombiták. || a. <Hang> szólni kezd, megszólal. A komp elején fülhasító hangok szólamlottak meg. (Eötvös József)
megszólamlás; megszólamló.
