megszületik
megszületik tárgyatlan ige
1. <Gyermek, (ritka) emlősállat kicsinye> rendsz. várakozás, kívánság beteljesedéseként a világra jön. Megszületett már a kis trónörökös? Végre megszületett az első unoka. Látjátok feleim, egyszerre meghalt… | Keresheted őt, nem leled, hiába, … | a multba sem és a gazdag jövőben | akárki megszülethet már, csak ő nem. (Kosztolányi Dezső) Megszületett a világra, mely hegyekből és völgyekből és mezőkből áll. (Karinthy Frigyes)
2. (átvitt értelemben) Bizonyos várakozás, előkészület után szerencsésen létrejön, alakot ölt. Megszületett a terv. Ekkor született meg agyában a gondolat. A szocialista forradalom eredményeként megszületett az új társadalmi rend. A döntés csak nem akart megszületni. S hol pohár és a pohárban bor van, Tarka jókedv születik meg ottan. (Petőfi Sándor) A bácsi… gyors újjai alatt | megszületett valami szép, finom | szimetrikus mű. (Szabó Lőrinc)
megszületett; megszülető.
