megszűnik
megszűnik tárgyatlan ige, (régies, irodalmi nyelvben) megszűn
1. <Állapot, jelenség> véget ér. Megszűnik a fájdalom, a köhögés, a viszketés; ideiglenesen, örökre, végleg megszűnik vmi; megszűnnek az átmeneti nehézségek, zavarok. Nálunk már megszűnt a munkanélküliség. Ahhoz, hogy megszűnjék a tőkés kizsákmányolás, meg kell dönteni a kapitalizmust. Megszűnt minden fuvalom. (Kisfaludy Sándor) Ez a mánia… hirtelen keletkezett, …s … lassan szűnt meg, mint valami nagy epidémia. (Ambrus Zoltán) Déli harangszóra a cséplőgépek megállnak, hullámzó búgásuk elhalkul és megszűnik. (Nagy Lajos) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbizatása akkor szűnik meg, amikor az országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsát újonnan megválasztja. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. Érvényét veszti vmi. Megszűnik vmely tilalom. Megszűnnek a társadalomban a rangkülönbségek, egységes lesz az egész… világ. (Móricz Zsigmond)
2. <Intézmény, szervezet> végleg abbahagyja működését, nem működik, nem áll fenn tovább. Ez az üzlet megszűnik. Talán… októberben megszűnik lapom. (Arany János)
3. (főnévi igenévvel) (választékos) <Személy, (ritka) dolog> az igenévben jelölt cselekvést, működést, állapotot abbahagyja. Megszűnik élni: meghal; a szíve megszűnik dobogni. A jó gyűjtő, azon percben, midőn a mese szövegét írja, megszűn okoskodni. (Arany János) Édesapám nagyon sokáig… nem volt tisztában azzal, hogy megszűnt falusi lenni. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) Nem szűnik meg vmit csinálni: tovább folytat vmely cselekvést, működést. Nem szűnik meg harcolni. Egy pillanatra sem szűnt meg népéért dolgozni. Fehér nem szűnik meg engem bosszantani kiállhatatlan követeléseivel. (Tolnai Lajos)
4. (régies, irodalmi nyelvben) Megszűnik vmitől: abbahagy vmit. Kérjük az üdvességes életet, a jó halált… És azután megszűnünk a kéréstől. (Mikes Kelemen) Ezen békét nem kellett vón soha kötni… Hát mit kellett vón? soha meg nem szűnni a harctól? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
5. (régies) Elhallgat; elnémul. Tárogatód megszűnt, rozsda emészti vasad. (Kisfaludy Károly) || a. (durva, bizalmas, tréfás) Szűnj meg!: hallgass el, hagyd abba!
megszűnő; megszűnt.
