megtagad
megtagad tárgyas ige
1. Megtagad (vkitől) vmit: vmely felszólításra kijelenti v. magatartásával tanúsítja, hogy az abban foglalt kívánságnak, követelésnek nem hajlandó eleget tenni. Kereken, mereven, ridegen, udvariasan megtagad vmit; megtagadja az elégtételt, az engedelmességet; megtagadja vminek a jóváhagyását, a holmik kiadását, az összeg kifizetését; megtagad minden nyilatkozatot; megtagadja a legcsekélyebb segítséget, támogatást. Ennyit nem tagadhattam meg tőle. Fenének kellett, amit adtak És az se, amit megtagadtak. (Ady Endre) Ficsornak az elnök megemlítette, hogy mint a vádlott rokona, megtagadhatja a vallomástételt. (Kosztolányi Dezső) Hát bizony a legáldottabb lélek is, ha a rokonság ostromának van kitéve, ad, ad, de keservesen… Végeredményben képtelen megtagadni a segítséget. (Móricz Zsigmond) || a. Megtagad (magától) vmit: vmi jót, kellemest meg- v. elvon (magától), nem ad meg (magának), lemond róla. Minden szórakozást, minden finomabb falatot megtagad magától. Nem a világi jókat megtagadni, De józan ésszel vélek [= velük] élni tudni A bölcseségnek titka és jele. (Berzsenyi Dániel) Mindent megtagadtak tőle, és ő gyanakodó és kemény lett. (Karinthy Frigyes) || b. (gyak. tagadó alakban) (átvitt értelemben) Megtagad vkitől, vmitől vmit: elvitat tőle vmit. Nem volnánk igazságosak, ha korunktól minden jóravaló, önálló tehetséget megtagadnánk. (Arany János) Gyulától nem lehetett megtagadni valami éber… ösztönt. (Babits Mihály)
2. (rosszalló) Megtagad vkit, vmit: kijelenti v. magatartásával tanúsítja, hogy nem akar többé tudni vkiről, vmiről, semmiféle közösséget nem vállal többé vele. Megtagadja családját, fiát, mesterét, szüleit; megtagadja hazáját, műveit, nemzetét, népét. Megtagadta ifjúkori elveit. Hogy hazámat ne szeressem, A bitorlót meg ne vessem: Hatalom nem teheti. | Hogy hazámat megtagadjam, …Azt se követelheti. (Czuczor Gergely) Véreim, ti dübörgő ezrek, Tagadjatok meg, mégis-mégis Én a tiétek vagyok. (Ady Endre) [Ady Endrének.] Áldlak, …Míg gőggel megtagad sok vénhedt írás-túdó. (Tóth Árpád)
3. Megtagadja magát: a) rábírja magát, hogy következetlenül, önmagához hűtlenül viselkedjék, cselekedjék. Százszorta inkább éltedet Tagadd meg, mint magad; Hadd vesszen el az élet, ha A becsület marad. (Petőfi Sándor) b) (vallásügy) vallási buzgóságból lemond egyéni vágyairól, céljairól, törekvéseiről. || a. (gyak. rosszalló) Nem tagadja meg magát: nem tesz erőszakot természetén; lényének, jellemének megfelelően (elítélendő módon) cselekszik, viselkedik. || b. (átvitt értelemben) Nem tagad meg vmit: cselekvésében, magatartásában megnyilvánul vmely természeti adottsága. Nem tagadja meg a vérét, a természetét: vérmérséklete, hajlamai megnyilvánulnak magatartásában.
megtagadás; megtagadható; megtagadó; megtagadott; megtagadtat.
